Ötödik - Vacsora

Sziasztok, drágáim!
Férfiasan - nő létemre - bevallom konkrétan 5 perce esett le, hogy péntek van és nekem fel kéne tennem a részt. Szóval itt vagyok és hozom a negyediket ami a 'Vacsora' címet viseli. Remélem tetszeni fog nektek ez a kis iromány. A véleményeket megint csak szívesen fogadom. Jó olvasást és kellemes hétvégét xx Maya

Stockholm, Svédország

A rajongók örültek módjára lepik el a repteret. Mindenhol ott vannak, a biztonsági embereknek rendesen meggyűlik a bajuk a tömeggel. Zayn szorosan fogja a kezem és úgy követi az egyik egyenruhást.

Gyűlölöm a tömeget és ezt most sokkal másabb, mint a koncerten volt. Itt mellettem vannak a közelemben és szinte semmi sem választ el minket. Fellélegzek, ahogy kiérünk, a friss levegőre, egyből a kocsi felé megyünk. De így se lehet elkerülni a riportereket a vakuk szüntelen, villognak, a kérdések ezer felől, röpködnek. Feltűnően sokszor hallom a saját nevem amit Zaynével egy mondatban említenek. 

- Minden rendben? – fordul hátra Paul a kocsiban. Mindenki bólint, és végre elindulunk.

Lehunyom a szemem, hogy kizárjam a hangokat. Nem akarok újra hallani a kamerák jellegzetes hangját vagy a tévések undorító zajongását. Pont ugyan ez volt mikor kicsi voltam, de sose gondoltam, hogy ez az érzés még visszaköszön az életben.

Élesen szívom, be a levegőt körmeim a tenyerembe vájnak. Csak meg akarok nyugodni és elhallgattatni őket. Zihálok, érzem, ahogy a tüdőm egyre kisebbre zsugorodik a minimális oxigén bevitel miatt. Nem akarnak eltűnni! Szüntelen ostromolnak a kérdéseikkel, amikből sose fogynak ki. A mikrofonokat az orrom alá dugják. Tudják, hol sebezzenek meg, hogy mik a gyenge pontjaim. Apuról kérdeznek és a….

- Lin! – ragadja meg valaki a vállam. – Lindsay nyisd ki a szemed! – szól rám Zayn. Teszem, amit kér. A levegőt még mindig kapkodom, túl makacs nem akarja, hogy beszívjam. –Nincs semmi baj. Csak nézz a szemembe és nyugodj meg – suttogja közel hozzám.

Elmerülök csokoládé barna íriszeiben és kizárom őket. Csak Zaynre koncentrálok és a hangjára. Hirtelen telik meg oxigénnel a tüdőm, ami erre fájdalmasan szúrni kezd.

- Jól vagyok – aprót bólintok és visszapislogom a könnyeim.

- Igyál egy kicsit – nyújt felém egy flakon vizet Liam amit hálásan el is fogadok.

Zayn el se enged, míg a szállodához nem érünk. Arcomat a nyakába rejtem, hogy elkerüljem a többiek pillantását. Nem kell, hogy újra sajnáljanak, hogy szánakozzanak. Semmi szükségem ezekre.

A nap hamar eltelik semmit tevéssel. Alig hiszem el, hogy máris este van. Leülök párnázott székre az erkélyen és mélyen magamba szívom a cigi káros füstjét.

Stockholm fénye varázslatosak főleg ilyen magasból. A fények beterítik az egész várost. Felfedik a színes kis házakat, amik elterülnek az utcákon.

A füstöt kifújva nézek hátra a vállam felett Zaynre. Gondosan becsukja, maga után az ajtót majd cigivel a kezében leül mellém. A kezébe nyomom az öngyújtót mereven előre nézve.

- Nem vagy éhes? – kérdezi megbökve a vállam. Eltűrök egy tincset az arcomból és felé fordulok.

- Egy kicsit – vonok vállat halványan mosolyogva. – Miért, rendelni akartok? – kérdezem, miközben elnyomom a csikket a hamutálban.

- Nem – rázza meg a fejét. – Gondoltam elmehetnénk valahova enni. 

- Mármint mi ketten, most? – döbbenek, le egy kicsit mire ő felnevet.

- Naná – áll fel és már húz is be az erkélyről.

Néhány kép és autogram után már taxiba is ülünk és egy kis éterem felé tartunk. A hely visszafogott és aranyos. Igen határozottan ez a jó jelző rá. Hisz a falakon fekete fehér képek vannak, amik körül égők futnak. Az asztalok fehér csipkés aljú terítőkkel vannak lefedve és a székeken lévő párnák is ebben a színben uralkodnak.

A jó idő miatt, és mert nincsenek, sokan az utcán egy kinti asztalt választunk. Nagyot kortyolok a hűsítően hideg kólámból,  míg várom, hogy Zayn kitalálja, mit fogyaszt. Hossza percek után végül sikerül neki is választania, aminek a pincér is nagyon örül, így miután lefutja a tiszteletköröket már el is tűnik.

- A srácok kérdezték mi volt veled – sóhajt fel és zavartan a hajába túr.

- És mit mondtál? Hogy örült vagyok esetleg beszámíthatatlan vagy mondjuk, hogy pszichológiai esetnek számítok? – háborodok fel pedig nem kéne.

- Ne légy ilyen, Lin – fogja meg az asztalon pihenő kezem. – Ők nem akarnak, rosszat csak érdekli, őket mi van veled – magyarázza. – Liam is tudja és jól fogadta a dolgokat szóv…

- Zayn lehetne, hogy másról beszéljünk, kérlek? – szorítom, meg ujjait szinte már könyörgök szemeimmel.

- Persze, hogy lehet – egyez bele mosolyogva.

Csendesen egykét megjegyzést ejtve esszük a vacsoránkat. Még se zavar a hallgatagságunk. Örülök, hogy itt van, velem a jelenléte megnyugtat.

Egyikünknek sincs kedve még visszamenni a szállodába így Stockholm utcáit kezdjük koptatni. Hol kézen fogva hol puszit váltva vagy csak szimplán a srácba karolok. És nálunk ez a természete bárki másnak furcsa lehet nekünk ez a megszokott. Ha nem tennénk meg ezeket a kis gesztusokat akár kamrák előtt akár otthon vagy egy nyílt terepen azok nem mi lennénk.

Végül éjfél előtt kevéssel esünk be a szobánkba. Ezért Zayn még tuti kapni fog reggel, főleg ha elkésnek az interjúról.

Hangos koppanásra pattantak ki a szemeim. Zayn a fejét vakargatva állt a bőröndje előtt. Izmai megfeszülnek, ahogy lejjebb hajol, vízcseppek folynak végig hátán elveszve a derekán hanyagul elrendezett bokszerbe.

- A Nirvanasat vedd fel – mormogom, álmos hangon a takarót még feljebb húzom magom át rakva a fejem fiú párnájára.

- Azt rajtad van – kuncog fel emlékeztetve.

- Akkor a másikat. Úgy is esőre áll az idő – tekintek ki az ablakon, ami tökéletes rálátást biztosít a komor feketeségre az égen. Végül felkapja a felsőt és egy fekete csőfarmert majd leül mellém, hogy felhúzza a bakancsát. – Jó reggelt – nyújtózom, mosoly kúszik arcomra, ahogy puszit nyom a felé tartott tenyerembe.

- Neked is. De még aludhatnál csak nyolc óra – suttogja az éjjeliszekrényen lévő órára bökve.

- Hánykor kezdődik a műsor? – ásítok a szememet dörzsölve és felülök.

-  Csak tízkor – puszit nyom az arcomra majd feláll és felkapja a telefonját.

Hallom oda kintről a fiúk hangját és Eleanorét is így kikelek az ágyból. Úgy ahogy vagyok, kicsoszogok a többiekhez és levágódom El mellé a kanapéra.

Tízig bóbiskolunk, majd előtte öt perccel szerzünk magunknak kávét és Sophia is csatlakozik hozzánk.

Mosolyogva figyeljük a srácokat, ahogy vigyorogva és integetve helyet foglalnak a székeken. A műsorvezető csajszi kicsit sem feltűnően méri végig őket.

Mv.: Jó reggelt fiúk. Köszönöm, hogy eljöttetek – rebegteti a szempilláját.

Li.: Mi köszönjük a meghívást.

Mv.: Hát akkor kezdjünk is bele – csapja össze halkan a tenyereit. – Zayn tudom volt már szó rólad és a mostohatestvéredről, de nekem is lenne pár kérdésem – Zayni bólint bár kissé komoran. – Sok kép készült rólatok például a medencések vagy épp tegnap este. De mind ezek nem egy normális testvér kapcsolatról árulkodnak.

Z.: Mert nem is vagyunk normálisak? – kérdezi Zayn nevetve. – Ahogy azt már mondtam mi mások vagyunk és nekünk ez a megszokott. Ha megfogjuk egymás kezét, vagy ha csak simán puszit adunk a másiknak – von vállat.

Mv.: Szóval nincs köztetek több? – vonja fel a szemöldökét. Egy másodpercre látszik, ahogy Liam nyugtatólag megfogva Zaynie vállát.

Z.: Nem, nincs köztünk több – válaszolja kimérten. – Testvérek vagyunk, még ha nem is vér szerint.

Mv.: Értem. Na és fiúk most szakítotok majd időt várost nézni?

H.: Szerintem arra is találunk módot, hogy körbe nézzünk egy kicsit, de semmi se biztos.

N.: Szoros a beosztásunk, de találunk rá módot.

Nincs sok kedvem tovább hallgatni a nő vinnyogását így elmegyek zuhanyozni. Még, hogy több mint testvéri kapcsolat szánalmas. Egyébként is Zaynnek ott van Perrie…