Második - "Hiányoztál"

Sziasztok!

Köszönöm - megint - az egy feliratkozót és kommentet. Mivel nem biztos, hogy mindenki elolvassa az előző bejegyzést így ide is leírom - persze nincs rá garancia, hogy ezt elolvassátok. Szóval úgy döntöttem hétfőnként és péntekenként lesz rész. Na, persze a változás jogát fenntartom. Szívesen fogadok minden nemű véleményt legyen az pozitív vagy akár negatív. És a feliratkozókat se eszem meg. Talán a történet még unalmasnak laposnak tűnik, de mindet elkel kezdeni valahogy, nem? Jó olvasást xx Maya

Amerikai Egyesül Államok, New York

Talán egy órája vagyok itt és félórája ülök a medencéknél. Először jó ötletnek tűnt le jönni, de most már nem az. A rajongók le se szállnak a srácokról csak a képek és az aláírások. Persze nekik ez egy valóra vált álom, amivel nincs is bajom, de nekem az, az öröm, hogy itt vagyok a srácokkal, a bátyámmal vagy még sem. Sóhajtva dőlök hátra a napágyban, kezemben a kékes-zöld koktélommal, amiben egy kis ernyő díszeleg. Inkább leveszem a napszemüvegem és élvezem a napsütést és nem figyelek a rajongók sipítására. Élvezem, ahogy az enyhe szellő belekap a hajamba és a sárga korong meleg sugarai perzselik a bőröm.

Hírtelen ér valami hideg a kulcspontomhoz mire felsikítok, szemeim kipattannak. Zayn áll mellettem fölém hajolva ajkain vigyor játszik. Fekete haja koronaként leng körülötte és abból esik még mindig rám a hideg víz. 

- Mit csinálsz? – nézek rá felvont szemöldökkel.  Nem válaszol. Lehajol reagálni, sincs, időm már a vállán vagyok, szorosan fogja lábamat, hogy le ne essek. – Zayn! – kiáltok, rá mikor rájövök, mit akar. – Zayn ne csináld, hallod? – csapok a háttára. – Kérlek – válltok taktikát és inkább könyörgésre fogom.

- Nagy levegő – hallom meg nevetős hangját. Gyorsan beszívok, annyi levegőt amennyi csak belém fér, befogom az orrom és még a szemem is lehunyom. A felhevült testem pillanatok alatt lepi el a hideg víz. Ajkaim sikításra nyílnak, de erre nincs lehetőségem hisz víz alatt vagyok. Zayn kezei elhagynak már nem fog én pedig süllyedni kezdek. A mellkasomba szúrós fájdalom nyíllal kapálózva próbálok a felszínre jutni, de ezzel csak azt érem el, hogy még lejjebb süllyedjek. Teljese pánikban vagyok, és nem tudom, mit csináljak.

- Lin! – hallom meg Zayn tompa hangját. A szemem előtt foltok jelennek meg a fejem nehezen tudom csak megtartani. Két kar ragadja meg az enyém és kezd el húzni a felszínre. Ahogy a fejem kint van, a már kapok is a levegő után. Zihálva szívom be a friss levegőt, szemeimet szorosan csukva tartom. Könnyeim keverednek az arcomon folyó vízcseppekkel. – Lin! Nézz rám – fogja közre az arcom. Lassan nyitom fel a szeme, de még mindig kapkodom a levegőt. – Nyugalom – suttogja. – Csak figyelj rám és lélegezz!

Ahogy tekintetem találkozik, övével kezdek megnyugodni. Sietve ölelem, át körmeimmel szinte átlyukasztom bőrét, de ő egy szót sem szól csak szorosan tart.  

- Annyira hülye vagy – suttogom.

- Ne haragudj… ha tudom, hogy ez lesz. Istenem, Lin – dörmögi, a fülembe miközben a hajamat simogatja.

- Te eszement! – nevettem fel hihetetlenül. Eltoltam magamtól és lenyomtam a víz alá.

- Na, ezt most megkapod – bukkant fel hirtelen.

Nevetve pördültem meg és kezdetem el úszni. Hátra néztem, hogy mennyire közel van, de nem látom sehol. Megállok talpamat csikizi a mozaikok közt lévő apró rés. Sebesen nézek körbe, de Zayn sehol sincs. Látom Niallt Harry nyakában Lout és Eleanort a bárnál koktélozni Sophia Perrievel és Liammel beszélget, de Zayn sehol. Már épp kezdek, pánikba esni mikor két kéz ragadja meg a combom. Felsikítok, ahogy kiemelkedem, a medencéből szorgosan kapaszkodom Zayn lábamon pihenő kezén.

- Tegyél le! – nevetek fel.

- Le ne ejtsd! – hallom meg Pezz mosolygós hangját.

- Egy világért se – szól vissza Zayn. Megindul velem Niallék felé, akik épp azon vannak, hogy megfojtsák a másikat.

- Ügye most már leteszel? – kérdezem kicsit meghúzva a haját. – Légy szíves – dőlők előre így fejünk egy szintbe kerül.

- Te Lin – nyögi.

- Hm?

- Nagy levegő – szól rám. Szemeim elkerekednek, gyorsan befogom az orrom és már be is dőlők a vízbe. Zayn azonnal felránt, de én csak nevetek. Nem tudom min vagy miért csak jó kedvem van.

- Héj srácok! Nincs kedvetek ebédelni, menni? – guggol le a medence széléhez Liam. Persze Niall már kint is van és Harry is követi. Zayn a hátára kap és kicsattog velem a medencéből.

Édes csókot váltanak Perrivel miután letett. A kinti asztalok, amik az étteremhez tartoznak nincsenek messze, de így is megszáradunk szinte teljesen. Végül egy kényelmes párnázott helyet választunk, amihez kör asztal tartozik. Én Zayn és Eleanor közé ülök, a lány mellett Louis foglal helyet majd Harry aztán Niall mellé Liam ül és végül Sophia és Perrie zárják a sort.

- Jó napot! – köszön az igencsak helyes pincér srác és mindenkinek ad egy étlapot. – Italt esetleg? – kérdezi. Végül nagy nehezen mindenki elmondja, mit kér, és csak én maradok. Képtelen vagyok eldönteni, hogy a lányokhoz hasonlóan pezsgőt kérjek vagy kólát. A fiú bilétája alapján Mike csak kedvesen mosolyogva várja, hogy válasszak.

- Téged ismerve mindkettőt kérjük – néz először rám majd a srácra Zayn.

- Rendben! – bólint, és már itt sincs.

Az ételek nevét olvasva összefut a nyál a számban és rájövök nem is ettem tegnap reggel óta. Mindenki a másikat kérdezi, hogy ő mit választ vagy megosztoznak-e valamin.

- Lin nincs kedved megfelezni velem a nyolcast? – pillant rám érdeklődve El. Azonnal megkeresem a szememmel az említett ételt. Különféle sajtok és húsokat sorol fel káposztasalátával vagy áfonya lekvárral és válaszható köret van hozzá.

- Hm, ez jól hangzik. Dehogynem – fordulok végül Eleanor felé.

Mire Miky kihozza az italukat szinte mindenkinek meg van, mit kér így leadjuk a rendelést.

- Bejössz neki – hajol közelebb Sophia annak ellenére, hogy szinte velem szemben van. A szemöldököm ráncolom, nem értem miről beszél. – Ugyan már Lin. Odáig van érted – bök a pincérünk felé, aki egy pult mögött minket illetve engem néz.

- Ez hülyeség – nevetek fel és hátra dőlök.

- Pedig így van – helyesel Pezz is.

- Oké – bólintok. – Most, hogy ezt megbeszéltük… Mikor lesz koncertetek? – nézek szét a fiúkon.

- Csak holnap este – válaszol Li. – A mai pihenő nap – mosolyog.

- Arra gondoltam – kezd bele El -, hogy ma vagy akár holnap, hogy a fiúknak úgy is sok dolguk lesz, elmehetnénk vásárolni – javasolja.

- Mi meg pont arról beszéltünk a medencéknél, hogy elmehetnénk moziba. Jade is itt van a városban és ő is jönne – magyarázza Perrie Sophia pedig helyesel.

- Bocsi lányok – húzom el a számat -, de most, hogy New York-ban vagyok nincs kedvem három órán keresztül egy sötét teremben ülni. Szóval én azt hiszem El-el tartok, ha még áll az ajánlat – pillantok, felé mire mosolyogva bólint.

- Nyugodtan menj – szólal meg Perrie Sophianak intézve szavait. – Mi rég tervezzük megnézni a filmet így én mindenképpen elmegyek Jade-el. Majd maximum valahol csatlakozom hozzátok.

Így már a holnapi program is meg van, aminek örülök. Úgy is akartam néhány új ruhát és még a várost is láthatom.

Evés közben is halkan beszélgetünk és Harry Niallel karöltve feldobja az ötlete, hogy elmehetnénk bulizni az este. Na, erre mindenki elhúzza, a száját senki se gondolja, hogy ilyen nap után lenne hozzá ereje. Ők viszont hajthatatlanok.

Gyors zuhanyt veszek mikor este már mindenki elpunnyadt. A két jó madár végül tényleg elment szórakozni. A többieket pedig utoljára a nappaliban a tévé előtt láttam. Magamra kapom a rövid gatyám és az egyik topom pizsama gyanánt majd egy alapos fésülködés után elhagyom a szobámat.

- Zayn? – kérdezem, mikor a többiekkel nem találom.

- Kint – int az erkély ajtó felé Perrie. Elindulok és mielőtt a kilincsért nyúlhatnék, az ajtó kitárul és Liam lép be rajta. Rám mosolyog, amit viszonozok, majd csatlakozom a még mindig kint lévő bátyámhoz. Csendesen a cigis doboz után nyúlok, ami azt asztalon van a szálat a számba téve gyújtom meg. Az öngyújtó hangjára már Zayn is felkapja a fejét. 

- Mióta cigizel? – kérdezi, kissé döbbenten miközben leülök mellé.

- Lassan másfél éve – rántok vállat és hanyagul a nikotinos rúdba szívok. Csendben ülünk egymás mellett, de ez nem zavar, sőt inkább megnyugtat. Megnyugtat, hogy itt van velem mellettem ilyen közel. Egy éve nem láttam már és szörnyen….

- Hiányoztál – adok hangot gondolataimnak rá nézve.

- Te is nekem, húgi – suttogja lágyan mosolyogva.